Műkincsek, kulturális javak megszerzése, akár vétel útján, akár más módon történik, mindig kellő gondosságot igényel. A tulajdonszerzésnek ugyanis lehetnek jogi és egyéb korlátai, melyekkel a szerző félnek is érdemes tisztában lennie.
A biztonságos műtárgyvásárlásról – "kellő gondosság és körültekintés"
Műkincsek, műtárgyak, kulturális javak lopása, műemlékek és lelőhelyek fosztogatása, műtárgycsempészet sajnos napjainkban is komoly gondot jelent. Kulturális örökségünk ingó, mozgatható, mozdítható elemeinek veszélyeztetettsége az elmúlt évtizedekben is folyamatosan növekedett.
Közismert, hogy a műemlékek, régészeti lelőhelyek, valamint a múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban és egyéb helyeken őrzött értékes tárgyak védelméről a világ szinte minden országában sorra születtek a nemzeti törvények. Mindezek mellett azonban általános lett az a felismerés is, hogy az országhatárokon átnyúló jogellenes műtárgyforgalom ügye nem oldható meg pusztán nemzeti jogszabályokkal. Az UNESCO kezdeményezésére 1970-ben nemzetközi egyezményt írtak alá „a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről”), melyhez az eltelt időben több mint száz ország csatlakozott. Az egyezmény ugyan jelentős lépés volt a kulturális örökség nemzetközi védelmében, de hiányosságait felismerve, kiegészítő eszközként született meg „a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról” szóló 1995. évi UNIDROIT Egyezmény. Mindazonáltal a kulturális javakkal kapcsolatos jogellenes tevékenységek megfékezésére sem a nemzeti sem pedig a nemzetközi jogi eszközök nem bizonyultak kellőképpen hatékonynak, ezért az ICOM (Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) és az UNESCO kezdeményezésére az érintettek számára – jogi értelemben nem, de erkölcsi értelemben kötelező – ajánlásokat fogalmaztak meg. Ezen jogszabályok és ajánlások betartása a műtárgyakat vásárlóktól és forgalmazóktól nemcsak elvárható, de számukra „kifizetődő” is, hiszen így biztosan elkerülhetik, hogy egy óvatlan lépés következtében hosszas rendőrségi vagy bírósági eljárás részeseivé váljanak. Érdemes azt is megjegyezni, hogy bizonyos esetekben a vásárló részéről elvárt kellő gondosság és körültekintés a későbbi kártérítés feltétele is lehet. Nemzetközi viszonylatban (1970. évi UNESCO Egyezmény, valamint 60/2014/EU Irányelv) ezt már jogszabály is meghatározza: figyelembe kell venni a műtárgy megszerzésének minden körülményét, különösen a tárgy származásával kapcsolatos dokumentumokat, külföldre került műtárgy esetén a jogszabály szerint kötelező kiviteli engedélyeket, a részt vevők körülményeit, a kifizetett vételárat, azt, hogy a tulajdonos betekintett-e az ellopott kulturális javak hozzáférhető nyilvántartásaiba, beszerzett-e minden olyan információt, amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy hozzáférhetett, valamint hogy megtett-e minden más olyan lépést, amelyet egy ésszerűen eljáró személy azonos körülmények között megtett volna.
Hazánk a kulturális javakkal kapcsolatos jogellenes tevékenységek elleni küzdelemben elkötelezett, ezért – a kulturális örökségünk védelmére vonatkozó nemzeti jogszabályok mellett – mind a két fenti nemzetközi egyezményhez csatlakozott, s az érintett állami és civil szervezetek közötti együttműködés keretében az alábbi ajánlásokat magyar nyelven is közzéteszi.
A nemzetközi egyezmények és az európai uniós szabályozással összhangban a kulturális örökség védelméről szóló törvény rendelkezik arról, hogy a vevőnek a kulturális javak tulajdonjogának megszerzésekor kellő gondossággal és körültekintéssel kell eljárnia. A cél az, hogy, ha a tárgyról később kiderül, hogy lopott, visszakaphassa az eredeti tulajdonos, a birtokos kártalanítása mellett. A szabályozás lényege, hogy a vevő – akár közintézmény, akár magánszemély – köteles tájékozódni az ésszerűség határain belül, és ha ezt megtette és tudja bizonyítani, akkor, ha a tárgyat vissza kell adnia, kártalanítás illeti meg. Kétség esetén a tárgy birtokosa köteles bizonyítani a birtoklás jogszerűségét, és azt, hogy a tárgy birtokba vétele vagy tulajdonjogának megszerzése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elvárható tájékozódás elsősorban a tárgy származására vonatkozó dokumentumokra, a vételárra, a körülményekre és arra vonatkozik, hogy a tulajdonos (birtokos) betekintett-e az ellopott kulturális javak hozzáférhető nyilvántartásaiba, elérhető adatbázisaiba, valamint beszerzett-e minden olyan információt, amelyhez hozzáférhetett. Nemzeti szinten az Építési és Közlekedési Minisztérium Kulturális Javak Főosztály adatbázisa, nemzetközi szinten az Interpol adatbázisa érhető el. A kereskedelmi forgalomban történő értékesítés esetén a törvény a kereskedő kötelezettségévé teszi a tájékozódást. A tárgy visszaadásának elrendelése iránti keresetet bírósághoz kell benyújtani, a bíróság dönt a visszaadás elrendeléséről és a kártalanításról.