A kulturális javak, közkeletűbb nevükön a műtárgyak védelmének az egyes nyugat- és kelet-európai államokban – a saját nemzeti hagyományaik, jogrendjük és érdekeik szerint – egymástól eltérő, különféle és általában több évtizedes múlttal rendelkező szabályozása, gyakorlata alakult ki.
Az egyes államokban különböző szabályozás van érvényben, melyek egyes tárgycsoportok esetében a (tagállam területéről történő!) teljes kiviteli tilalomtól, az állam elővásárlási jogán keresztül a puszta bemutatási kötelezettségig, illetve a kivitel mindenféle korlátozástól mentes szabadságáig terjednek. Más módon határozzák meg a védelem tárgyát is: belesorolva vagy kihagyva a közgyűjteményi illetve a magántulajdonú műtárgyakat, kortól vagy értéktől függően (vagy függetlenül). Ugyancsak különböző az ide tartozó műtárgyak hivatalos nyilvántartása: sok esetben egyáltalán nem vagy csak részleges nyilvántartás áll rendelkezésre. Az állam elővásárlási jogának megléte és szabályozása illetve a kártérítési felelősség megállapítása is más és más módon történik. Különféle módon járnak el az egyes nemzeti jogszabályok az azokat megszegőkkel szemben: a műtárgy értékéhez kötött, vagy attól független pénzbüntetés, szabadságvesztés, vagy azt a műtárgyakkal kapcsolatos jellegétől függetlenül gazdasági szabálysértésnek, bűncselekménynek minősítve.
A sokszínű képből, csupán példákat kiragadva, a közelmúltban szakfolyóiratokban megjelent tanulmányok alapján mutatunk be néhány színfoltot.
Az Európai Unió és a kulturális javak
Az Európai Uniónak (EU) – elsősorban gazdasági integrációs szervezet lévén – nincsen közös, kötelezően alkalmazandó kulturális politikája, a kulturális élet szabályozása minden tagállam saját hatáskörébe tartozik.
Az EU egyik alapító szerződése, az 1957-es Római szerződés külön is rendelkezik arról, hogy „a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme” érdekében a tagállamok saját jogszabályaikkal nemzeti korlátozásokat, tilalmakat állíthatnak fel.
Tekintettel azonban arra, hogy az ingó kulturális javak, a műtárgyak mozgatható, szállítható értékek, vagyis gazdasági szempontból árunak minősülnek, és azoknak egy külön sajátos csoportját képezik, ezért rájuk különleges EU szabályozást vezettek be.
A kulturális javak területén az EU szabályozás két alappilléren nyugszik, az EU határán kifele irányuló műtárgyforgalom ellenőrzésén és az egyes tagállamok nemzeti kulturális örökségének kölcsönös védelmén. Magyarországon a vonatkozó EU feladatok ellátására kijelölt szerv az Építési és Közlekedési Minisztérium Kulturális Javak Főosztály.
Kiviteli engedélyezés rendje
Tekintettel arra, hogy az EU egész területe egyetlen vámterület, kiviteli engedélyezésről az EU szempontjából csak a külső határokon lehet szó, azaz amikor egy műtárgy elhagyja az EU területét. A szabályozás – műfajok szerint – a műtárgyak 15 kategóriáját különíti el, kiviteli engedélyezésüket az adott műtárgy korától és pénzbeli értékétől teszi függővé. (Festmények esetében például csak az 50 évnél idősebb és 150.000 €-nál értékesebb darabokat kell engedélyeztetésre bemutatni, a kor- és értékhatár alatti darabok kivitele az EU szabályok szerint nem engedélyköteles.)
Meg kell azonban jegyezni, hogy az egyes tagállamok számára lehetőség van az EU kiviteli engedélyezési rendjénél szigorúbb nemzeti, az adott tagállam határán érvényesíthető engedélyezési rendszer bevezetésére, fenntartására, amivel a csatlakozás után Magyarország is élni kíván.
A tagállamok nemzeti kulturális örökségének kölcsönös védelme
A Római szerződésben kapott fenti felhatalmazásuk alapján az egyes tagállamok saját maguk állapítják meg a területükről engedéllyel vagy anélkül kiszállatható illetve a kiviteli tilalom alá eső műtárgyak körét. Tekintettel azonban arra, hogy az EU egész területe egyetlen vámterület, a tagállamok határán nincsen határ- és vámellenőrzés. A nyitott határokon a jogellenes műtárgyforgalom is szabadon áramlik, ezért az EU az egyes tagállamok nemzeti kulturális örökségéhez tartozó műtárgyak kölcsönös védelmét rendeli el: azaz a nemzeti szabályozás megszegésével történt kiszállításuk esetén – meghatározott eljárás keretében – rendelkezik azok visszaszolgáltatásáról.
Magyarország csatlakozási felkészülése
Magyarországon a vonatkozó EU szabályozás átvétele, a jogharmonizáció a 2004. májusi csatlakozásig megtörtént: a magyar jogszabályok és a vonatkozó intézményrendszer összhangban állnak az EU szabályozással. A csatlakozás után Magyarország is megtarthatta a korábbi – sok szempontból szigorú – kiviteli engedélyezési rendjét: a védett műtárgyak Magyarország területéről történő kiviteli tilalmán túl, az adott műtárgy korától és alacsonyabb forgalmi értéktől függően a további műtárgyak kivitele is engedélyköteles. Így a változás az EU csatlakozással elsősorban adminisztratív jellegű lett: az EU külső határain (pl. Szerbia, Ukrajna, Svájc, USA, Japán, stb. felé) az EU szabályozásban megjelölt értéket túllépő műtárgy nem magyar engedélyt kap, hanem az EU hivatalos (magyar nyelvű) engedélynyomtatványát.
A csatlakozási felkészülésről külön tanulmány is készült: Műtárgyvédelem és az Európai Unió. A kulturális javak védelme és Magyarország uniós csatlakozása címen.